Hatodik

Minden úgy szar, ahogy van. Utálom magamat, utálom az életet...

Ötödik

Hát ez is egy jó nap volt... Délutánig minden a szokásos mederben csordogált. Sajnos utána is.

Aranyhaj elmondta, hogy vérzett az aranyere. Mivel nekem is volt, megkérdezte tőlem, hogy elmúlik-e magától. Azt mondtam, hogy nem tudom. Ennek oka az, hogy időnként visszatér, tehát nem múlik el teljesen, de nem tudom, hogy ez mindig így van-e vagy sem. Nem szerettem volna félrevezetni, ezért inkább ezt az akadémikus "nem tudom" választ adtam.

Erre - igaz csak szelíden - nekem esett, hogy van-e valami bajom vele, mert ő nem ezt a választ várta tőlem. Egy pillanat alatt vége lett az addigi normális hangulatnak... Nem értem, miért nem lehet legalább egy napot kibírni veszekedés nélkül. Már nagyon elegem van belőle. Csak egy kis nyugalomra vágyok, semmi extrára...

Nekem aztán elmaradt az esti focim és az azt követő sörözésem érdeklődés hiányában. Ilyen se volt még... :( Aranyhaj elment barlangba a barátaival. Amikor hazajött, köszönt, de nem szólt többet egyetlen szóval sem. Le is úgy feküdt mellém, hogy jó éjszakát sem kívánt, csak miután én mondtam neki.

Ennek megfelelően az esti szexnek a gondolata sem merült fel egyikünkben sem. 

Miért kell minden napnak így telnie?

Én már azzal is megelégednék, ha nem veszekednénk. Nem szeretnék az életébe semmilyen módon beleszólni. Kivel találkozik, mit csinál, stb... nincs közöm hozzá, OK... nem mondok róla semmilyen véleményt, nehogy megbántsam, sem a fiáról... sem jót, sem rosszat... persze így is bele tud kötni valamibe mindig... de igyekszem minimalizálni a támadási felületet... csak lenne már egy kis béke!

Jön a hétvége. Kibírja anélkül, hogy megint szítaná a feszültséget? A folytatásban kiderül...

Negyedik

Tegnap megint sikerült egy jóízűt veszekedni. Az volt a kiindulás, hogy Aranyhaj túl szomorúnak tart (mármint a tegnapi napon voltam túl szomorú), ezt ő nem tudja sokáig elviselni és akkor inkább szakítsunk. Tény, hogy nem voltam túl vidám, de nem volt extra rossz kedvem sem. Mondtam neki, hogy ebbe a beszélgetésbe ne menjünk bele, mert tudható, hogy veszekedés lesz a vége. Ennek megfelelően persze elkezdett kiabálni, megsértődött, stb. a végén befeküdt az ágyba, mondván elment az életkedve. Egy órán keresztül kellett győzködnöm, hogy minden, amit a fejemhez vágott az jobb esetben csak félreértelmezése a dolgoknak, a valóságban meg inkább rosszindulatú feltételezés a részéről vagy üldözési mánia. Utóbbiakat azért nem mondtam ki, még csak nem is utaltam ilyesmire, mert abból megint napokig tartó sértődés lett volna.

Délutánra aztán egész jó hangulata lett és végre 5-6 nap után megint estére megint volt szex. Már nagyon hiányzott. Még akkor is, ha csak a szokásos minimálprogram futott.

Ma egy megbeszélésen voltam. Mikor hazaértem ő akkor indult kondizni, szaunázni. Feltűnően vidáman ért haza. Ma sem sokat kommunikálunk így. Ez a hosszan tartó kapcsolat titka. (Szarkazmus... :(( )

Harmadik

Ma (szombaton) síelni voltam a lányommal. Aranyhaj nem tartott velünk. Ilyen hosszú közös programot  nem szeretne velem. Olyat legalábbis biztosan nem, ahonnan nem tud egyedül bármikor hazamenni, ha esetleg összeveszünk.

Ketten mentünk. Úgy éreztem, mintha Aranyhaj lenne az anyja a lányomnak és hétvégére elvinném magammal láthatásra. Nem pedig úgy, hogy ő a párom, akihez elhozom a lányomat az anyjától a hétvégére. Szörnyű érzés. Gyakorlatilag teljesen elhidegültünk egymástól pár hét, hónap alatt. Pedig annyira hiányzik nekem, hogy szeressen és hogy szerethessem. Vele szeretném szerelemben leélni a hátralévő (remélhetőleg) sok boldog évemet. És most magányosnak érzem magam. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem magam ilyen magányosnak.

Mikor fél 8 felé hazaértünk, itt volt az egyik barátnője a férjével és társasoztak. Nagyon kedves emberek, szeretem őket. Fél 10 felé elmentek. Aranyhaj 11 körül feküdt le, addig nekem kb. 1 mondatot mondott, inkább az FB-s játékát nyomkodta. Én nem értem el az ingerküszöbét. Jó éjszakát sem kívánt, semmit nem kérdezett az egész napról, semmi érdeklődést nem mutatott irántam. Nagyon naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy még nem biztos, hogy vége van ennek a kapcsolatnak???

Legszívesebben meghalnék. Benyakaltam gyorsan 2 deci pálinkát (nem szoktam), hogy eltompuljon az agyam és ne gondoljak arra, hogy mennyire nem ér semmit az életem.

Azt hiszem, hogy holnap megpróbálok beszélni vele, hogy mit gondol rólam, rólunk, a jövőnkről.

Ha a lányom nem lenne és nem érezném azt, hogy legalább neki fontos vagyok. De pár év és felnő. Akkor kinek kellek majd???

Második

Tegnap nem sok minden történt. Minimál veszekedés, este fáradtság, álmosság, így az esti szex elmaradt. :(
Késő délután pszichológusnál volt Aranyhaj, de nem mondott róla semmit.
Piac kicsit esegetett, ami jó, de a végét megvették, ami meg nem. Egyelőre még mindig nem úgy néz ki, hogy nagyon esni akarna.
Ma este foci lesz, jót fog tenni egy kis mozgás.

Első

Ezt a blogot már régen szerettem volna elkezdeni. Most végre rászánom magamat. Célom nem az olvasottság vagy bármi ismeretség-, pénzszerzés. Persze, ha valaki olvassa, érdeklődik, kommentel, elgondolkozik, stb. a soraimat olvasva, az csak az örömömre szolgál.

Célom inkább csak az, hogy kiírjam magamból az adott nap, hét eseményeit, gondolatait, problémáit, örömeit. Bármit, amit valami miatt fontosnak érzek. Ez egyfajta látlelet magamról, amit később vissza tudok olvasni és esetleg levonni valamiféle következtetést. Vagy lehet, hogy azt sem, csak könnyebb lesz a lelkem tőle.

Amit írok, nem feltétlen lesz strukturált. Az is sokat fog segíteni az érzéseim, gondolataim visszaidézésében, hogy mit hogyan írtam le.

Szóval kezdjük a mai nappal, napokkal.

Nem sok melóm van ezekben a napokban, ami nem is baj. Az elmúlt hónapok annyira húzósak voltak, hogy nem baj, ha egy kicsit pihenni tudok. Feltöltődni a következő hajtós időszakra.

Milyen gondolatok foglalkoztattak ma? Főként a tőzsdei mozgások. Short pozícióimnak nem tesz jót, ha a piacok folyamatosan, megálló, korrekció nélkül menetelnek egyre feljebb és feljebb, egyre gyorsabban és gyorsabban. Immáron minimum két éve. Előtte legalább voltak érdemi korrekciók, ahol lehetett ügyeskedni kicsit. Minél tovább húzzák így a piacot, annál nagyobb lesz a zakó majd. De hát kitart-e addig a fedezet? Majd kiderül.

Mi még? Naná, hogy a szex. És az azzal kapcsolatos problémák. Párom, akit hívjuk a hecc kedvéért Aranyhajnak, nagyon szereti a szexet, ennek ellenére (saját bevallása szerint is), meglehetősen prűd. Továbbá nem rajong a kísérletezésért, az új dolgokért, a változatosságért sem. Ja, beszélni sem szeret a szexről. Erre varrjak gombot!
A helyzet szerencsére sokat javult az évek alatt, de volt is honnan. Az első pár évben csak és kizárólag némi előjáték (csak kézzel és mindig teljesen ugyanúgy) és misszionárius volt a program. Aztán több évnyi verbális intervenció után kiderült, hogy léteznek más pózok is a szexben. Sőt tavaly már eljutottunk oda is, hogy egyszer kipróbáltuk a szexet hármasban is. Hol máshol, a neten találtunk egy srácot, aki 50%-kal megnövelte az együttlétünkben részt vevők létszámát. Bár elméletileg mindkettőnknek jó élmény volt, azóta nem követte újabb efféle kirándulás az érzékiség eddig felfedezetlen területeire.

Ennek oka pedig, hogy párkapcsolatunk az eddigi legnehezebb szakaszába lépett. Gyakorlatilag majdnem a szakításig vittük a dolgot 1-2 hónapja. Azóta próbáljuk helyreállítani a lelki egyensúlyunkat és a kapcsolatunkat. A probléma (gyereknevelési koncepcionális eltérések) sajnos nem oldódott meg azóta sem. Mivel nincs közös gyerekünk, Aranyhaj fia nevelésében végül természetesen az ő szempontjai érvényesülnek. Dacára annak, hogy nem tekinthető sikertörténetnek a dolog. De megpróbálom elengedni az egészet.
Odáig jutottunk, hogy már a legapróbb dolgon is összekaptunk és Aranyhaj kiakadt. Egy-két hete abban maradtunk, hogy egy darabig nem beszélgetünk semmi fontos, potenciálisan konfliktusforrást jelentő témáról beszélgetni. Ez egyelőre megy is. Ennek eredményeként nagyon keveset beszélgetünk, ami természetesen nem jó. Ugyanakkor nem is veszekszünk, ami meg jó. Lassanként talán elkezd elpárologni a csurig telt pohárból a víz és képesek leszünk újra beszélgetni kényesebb témákról is.
Szexuális életünk is megsínylette az egészet. De az lett volna a csoda, ha nem. Ritkábban szeretkezünk mostanában, csak heti 2-3-szor. És hát minőségileg is visszaléptünk az első évek szintjére, ami elég nagy gáz. Jó, talán nem annyira léptünk vissza, de majdnem.

Hát itt tartunk. Holnap folyt köv.